Ugyanaz ittis csak kicsit másképp. A madarak azért nem csiripelnek, mert vagy megfagytak, vagy amint az egyik megpróbálná a többi valószínűleg meglincselnlé, amiért nem osztotta meg velük azt a kaját amiből ezt a féltrillányi energiát kibontotta. Szóval hideg. Lenézek házunk lépcsőjén, végigmérem a kertkapuig megtevendő távot. Nem is a táv de a talaj, amit édesanyám felsöpört hogy reggelre jól át tudjon ázni az ónos esőben és szép tükör jég legyen végig. Jó ötlet, mert ha jól lépek le a lépcsőről márcsak kaput kell nyitnom. Szóval édesen sasszézom tesizsákommal az oldalamon, mely légzsákként is üzemel. Macska mellettem játsza az eszét: Egy, ő egy kis csíkon megy ahol nincs jég; kettő, neki szériatartozék a hólánc. Sebaj, pingvinezünk. Kiérünk a buszhoz, atomsötét, atomhideg. Megállunk, letesszük a tesicuccot, behunyom a szemem és elkezdem indítani a rendszereket. Ilyenkor még vannak hibaüzenetek, lábam panaszkodik, hogy fázik, de persze jön a kontrollüzenet: bakancsban vagy meg zokniban, ugyhogy Gazdálkodj okosan! Lábizmok finoman korrigálják a szelet, mint holmi űrhajon a kis oldalsó hajtóművek. Jönnek az imserősök. Fekete rappereket megszégyenítő kézmuzdulatok jönnek: Akin van kesztyű, nem illik vele kezet fogni, így öklözni kell. Ez persze megállapodás tárgya amíg nem egy olyannal kerül szembe akin nincs kesztyű. Akkor jön az ököl, pacsi, ököl, pacsi láncreakció, majd a végén álltalában leveszik a kesztyűt és kezet fognak. Gyűlik a tömeg, elfolytok egy büfit, ami olyan algyomori morgást idéz elő, hogy minden szem rámmered és én kinézem bennük, hogy mindeggyik épp a tízóraiját méri fel, meg tudja e felezni szegény éhező gyerekkel.
Eleresztek egy bocsit.
Áthalad a Szerv. Szép zöldek és szép Nissanjuk van, elegánsan gurulnak át így minden reggel. Ma ugyan megtörte a csorbát, hogy az ív még 10km/hval is erősen jobbra hordott és be is parkoltak. Kis tolatás, közepes iszkolás, nagy röhögés. Jön a busz. Felszállnak a protekciósok. Többiek elmondanak egy egy imát közeli rokonjaikért és azok egésségéért. Buszra fel, erős tolongás**. Rossz a napom és szarkasztikus a kedvem, időnként ellennyomok a tömegnek. 20an csak felférünk a legalább 35helyes buszra. Elfoglalom a helyem, elkezdek vetkezni. A busz persze akkor indul, mikor az ember nem kapaszkodik. Megvárom barátom, következő megállónál felszáll. Megvitatjuk a tegnap est érdekességeit. Szeged. Az ember leszáll a buszról, elmond egy imát a hósózók áldásos tevékenységeiért és egy helyet keres ahol átkellhet a dagonyán, mindíg irígykedem Mózesre a tengermegnyitós trükkje miatt. Mekkora lenne ezt a dagonyával. Villamos, Aradi vértanúk tere. A só aranyhazája. Az amugy szürke betonképet most barnára színezi a sós homok, helyenként fekete pöttyökkel. Igazi tropicana feeling a -5°C-ban.
Iskola.
Kezdődik a Blues.
(*=Argo c. film, 2004, Árpa Atilla, pacsi python **= pusza Petra)
